"...Sokan élnek kik meghalhatnának, És sokan meghaltak, már kik élhetnének..."
"Érzem a vágyat, a démoni tüzet, az emberiség halálát, egy tiszta lény kárhozatát, az új életet."
“Ha porba irunk egy szót, el fujja a szél!Ha a szivünkbe vésük, az öröké bennünk él!
Én a szivembe véstem egy szót, s egy nevet, a szó: szeretlek, a név: a te neved.”
A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér.
Ne kérdez, nincs nagy talány,
Ketten maradtunk, Én és a magány.
"Fáj ha Rád néz a két szemem, fáj ha bennem élsz és én benned létezem. Mint egymást kioltó és tápláló két elem, fáj ha vagy, s mégjobban, ha nem."
"A szerelmet legszivesebben kikiálltaná az ember,
mégis mindig halkan vallja be..."
Bűn az élet, de meghalni félek,
mert van egy fiú akiért élek,
ne higgy a fiúnak, mert sunyi is hiú,
akárhogy is SZERET megcsal, mert FIÚ !"
Meghalni valaki után akit szerettünk, könnyü.
Tovább élni érte és tovább örülni helyette is-
Az nehéz!